Klein Dávid és Suhajda Szilárd, az EDGE 8000 – Eseményhorizont hegymászói

Klein Dávid és Suhajda Szilárd magyar expedíciós hegymászók. Ők ketten együttesen és oxigénmaszk nélkül a világ hat “nyolcezres” csúcsát érték már el, közülük három első magyar megmászás volt. Klein Dávid 1975-ben született és 13 évesen ismerkedett meg a hegymászással. Egy évvel később alapfokú sziklamászó vizsgát tett. 1998-ig hazai hegymászó iskoláinkban, az Egyesült Államokban, a Magas Tátrában mászik, közben elvégezve a tátrai nyári és téli tanfolyamokat. Magashegyi expedíciós hegy mászó karrierjét 1998-ban kezdte el. Suhajda Szilárd békéscsabai származású, de Esztergom városához is erősen kötődő angol tanár, hátizsákos túrázóként kezdte életének ezen szakaszát, majd eljutott a Kárpátokba, az esztergomi túrázókkal Erdélybe, illetve az Alpokba is. A Mont Blanc megmászása után végérvényesen beleszeretett ebbe a világba. 2014-ben Varga Csaba nagyváradi hegymászóval felmásztak a világ tizenkettedik legmagasabb csúcsára, a Broad Peakre oxigénpalack használata nélkül, a következő évben a K2 meghódításával próbálkoztak, az alkalommal 7400 méteren töltöttek két éjszakát, viszont a szélsőséges időjárási körülmények miatt kénytelen voltak levonulni a hegyről.

Téma: “A velünk, hegymászókkal kapcsolatos tévképzetek közül az egyik legmakacsabb, hogy mi egyenes úton, töretlen lendülettel kapaszkodunk a csúcs felé, holott a valóság ettől távol áll. A felfelé vezető utat, ami a világ legnehezebb, legveszedelmesebb hegyóriásainak első magyar megmászásához vezetett sok-sok hullámvölgy szakítja meg. Odafent nekünk is bizonytalansággal, válságokkal és az újrakezdés kihívásával kell szembenéznünk. A hegy egy nálunk erősebb és kiszámíthatatlan közeg. Mi csupán alkalmazkodunk: uralni csak saját magatartásunkat, testünket, mozdulatainkat tudjuk. Nem tudhatjuk, meddig tart a havazás, mikor csap le a hegyre a viharos szél. Türelemmel várunk – miközben készen állunk. Ebben a helyzetben egy sor technikára, „trükkre” támaszkodhatunk: önmagunk és csapattársaink ismerete (erősségeink és gyengéink fel- és elismerése), kommunikációs minták, gondolataink és kételyeink őszinte megvitatása mind-mind ott lapulnak, képzeletbeli szerszámosládánk mélyén.”