2020 – az izgalmas időket ígérő festett csészéktől a hegy morgásáig

A jó dolgok, a szépség és a kávé iránti szenvedélyét álmodja csészére világhírű művészek sora 1992 óta. A festői szépségű Triesztben honos, de magyar felmenőkkel rendelkező márka ekkor kezdett bele máig élő marketing aktivitásába – ismert sztárokkal küzd azért, hogy megkülönböztethető legyen. Érdemes belefelejtkezni a teljes kollekcióba, de én inkább a 2019-ben megjelent “May You Live in Interesting Times” összefoglaló névre hívom fel a figyelmet. Akkor ezzel tisztelegtek az 58. Velencei képzőművészeti biennálén közösen töltött tíz évük emléke előtt.

Megelőzték a korukat, szó se róla! Vagy csak finoman előre jelezték azt, amikor ezt a kínai átoknak tekintett szlogent választották: élj izgalmas időkben! Amikor pedig a művészeti kiállítás Velencében bezárta a kapuit, a kínai Vuhan tartományban éppen megjelent a világjárvány előszele.

Izgalmas időket hozott és átok lett a Covid-19. Az emberi fájdalmak és szenvedések, valamint a személyes tragédiák döbbenetesek: 2020 év végén 82 milliót meghaladó eset és 1,8 millió halott. Az előrejelzések pedig még nagyobb bajt jósolnak. Mindazonáltal talán mégis az a felismerés ejt mély sebet: bármennyire is a világ urának érezzük magunkat, igazából könnyen sebezhetőek vagyunk. 

Sebezhetőek és felkészületlenek – ezt érezte szinte minden vállalatvezető a tél végén. Pedig 2020 nagyon szépen indult! A közel évtized töretlen növekedése erősítette a hitet, hajtotta a gazdaságot, termelte a profitot. Akadtak ugyan, akik már 2019 őszén aggasztó jövendöléseket tettek közzé a kipukkanó a lufiról, de a derűlátás még inkább általános volt. “Csak kicsit legyen jobb évünk, mint az előző volt, s kicsivel rosszabb, mint a következő lesz” – teremtő optimizmusa köszönt vissza a jókívánságokban 2019 Szilveszterén. 

Aztán amikor az ismeretlennel találkozó hatalmi politika reflexből adott válasza világszerte a teljes lezárás lett, lefelé fordultak a trendvonalak. Hónapokkal később pedig a lockdown választották a 2020-as év szavának, hiszen mi más írná le hívebben ezt az időt, mint ez.

A lezárás hihetetlen mélységbe lökött – és tart ott még egy darabig biztosan – teljes iparágakat: az idegenforgalom és a vendéglátás bevétele közel a nullára csökkent, a légiközlekedés leállt, a mobilitáshoz kötött munkahelyek nagyrésze megszűnt. Sírva-zokogva döntöttek évtizede vagy hosszabb ideje óta megbízható munkatársaik elküldéséről vállalatvezetők, és sírva-zokogva szokták a feleslegesség érzetét azok, akik korábban szívüket-lelküket is a munkahelyükön hagyták.

Ahol tehették ott otthoni munkavégzésre és tanulásra álltak át, kiürültek az iskolák és az irodaházak. Ugyanakkor hiperszonikus sebességre kapcsolt a gyógyszer-fejlesztés, kilőtt az online kereskedelem, sohasem látott ütemben fejlődtek a digitális platformok, befektetői pénzek zúdultak az online platformok fejlesztőihez, polgárjogot nyert a távgyógyítás. Mindeközben pedig megtanultunk mélyen egymás szemébe nézni, mert a maszk takarásában ez maradt az egyetlen kapaszkodó. 

És ez az átokba foglalt interesting times szokatlan döntésekre kényszerítette a vállalatvezetőket. Az első pillanatban még senki sem hitte el, amit lát – ebben mindannyian egyformák voltak. Az első napok riadalma után azonban egyesekben a tehetetlenség érzése hatalmasodott el, míg mások gyorsan döntésekre jutottak. Az előbbiek mindent és mindenkit okoltak a történtekért és bűnbakokat kezdtek keresni. Véges energiájuk zömét az önsajnálat emésztette fel, megoldást szinte csak kívülről reméltek, sorsukat megváltoztathatatlannak ítélték.

Az utóbbiak inkább befelé fordultak: erőt merítettek a saját történetükből, azért, hogy tovább írhassák azt. Támaszkodtak a szebb napokban összekovácsolt csapatukra, hogy kitaláljanak velük valami újat. Felmérték a tartalékukat, elemezték a beszállítói láncuk ütésállóságát. Kérdeztek, tanultak, mintát kerestek. 

És bátor döntéseket hoztak folytonosságról, emberséges elválásról, régen halogatott lépések megtételéről. A bátor döntéseket pedig haladéktalan megvalósítás követte: erőforrások átcsoportosítása, őszinte beszéd a dolgozókkal, digitális lehetőségek keresése, átképzés szinte kézrátétellel, üzletágak bezárása és nyitás új üzleti irányok felé.

Az előzőek nem hitték el, amit látnak, az utóbbiak viszont hittek abban, amit láttak. Hitték azt, hogy ez nem a vég kezdete, s hogy nem való feltartott kézzel várni a megmentést. 

Nemrégiben volt alkalmam szót váltani Klein Dávid magashegyeket meghódító mászóval egy előadása után. A nehézségekről volt szó – az üzleti élet nehézségeiről és az expedíciók nehézségeiről. Arról beszélt, hogy két okból nem lesz sikeres a mászás. Ez egyik, amikor rosszul döntünk – elfejeltetünk valamit, hibásan végezzük a gyakorlatot, nem volt elégséges a felkészülés, stb. Ez az egyén hibája. A másik, amikor a hegy szól közbe és jelzi: (most) nem fog menni. Mindkettőn lehet változtatni, mindkettőhöz meg lehet találni a megfelelő hozzáállást és a sikerre (csúcsra) vivő módszert. 

A 2020-as év a “hegy” morgása volt. Mindenki hallotta. Azok pedig, akik alkalmazkodni tudtak/tudnak hozzá, 2021-ben újra megtámadják a kiválasztott csúcsokat.