Megkeresését köszönöm. A megadott elérhetőségek valamelyikén hamarosan felveszem Önnel a kapcsolatot!
Üdvözlettel: Iglódi Csaba
“Azt, hogy szakmailag mit gondolok rólad, pontosan tudod. Azt pedig, hogy emberileg mit gondolok rólad, jobb, ha nem tudod.” Nagyon sok évvel ezelőtt a két mondattal zártam egy beszélgetést – csalódva és kicsit türelmemet is vesztve – valakivel, akire támaszkodtam. Hátba szúrt és kicselezett. Az elismerésem azért, ahogyan (velem) dolgozott változatlan maradt, de a bizalmamat egy életre veszítette el.
Ezen a héten többször-többeknek felidéztem ezt az emléket, amikor a szakmaiság és az személyesség, a hatékonyság és a hitelesség kettőségéről esett szó közöttünk. Akkor is ott zakatolt a fejemben, amikor a Hetem sorozatot írtam.
A hét híre sajnos az volt, hogy megszokott életünk zárva tartása legalább egy további hónapra meghosszabbodik. A szívemmel reménykedtem abban, hogy – ha megnyírbálva is, de – valamelyest – visszakapjuk szabadságunkat, az eszemmel azonban tudtam: egészen addig, amíg elegendő beoltott honfitársunk nem lesz, nincs éjszakai dínom és dánom, nincsen szabad étteremválasztás, nincsen utazgatás ide és oda, lógás a suli után a köz terein, nincsenek színházak, tiltott a lagzi és a közönséges focimeccs. Ebbe pedig sokan belerokkannak majd, és ezt már maguk is látják.
Csalódtak, így a bizalmuk mellett türelmüket is kezdik elveszíteni például az idegenforgalom és a vendéglátás szereplői közül néhányan. A népszerű valóságshow szlogenjét kölcsönvéve, számukra ma már és egyre inkább a lét a tét, és a kérdés az: lesz-e visszatérés egyáltalán.
Az Olaszországból indult “Én kinyitok” mozgalom Magyarországon is követőkre talált – ők február első napján húzzák fel a redőnyöket még akkor is, ha a törvényeket betartatni akaró hatalom fenyegető következményeket helyezett kilátásba azoknak, akik dacolnának a szabályokkal.
Segélykiáltásnak beillő megszólalások sorát gyarapították nagytekintélyű iparági szereplők is.
Flesch Tamás, a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének elnöke a Világgazdaság véleménycikkében jutott ugyanarra a következtetésre, mint Kádár Tamás, a Sziget főszervezője a Facebook-on írt bejegyzésében: gyors, elfogadható méretű és az egész szektornak szóló állami-kormányzati támogatásra van szükség ahhoz, hogy vendéglátás és az kultúra jelentős része ne menjen a levesbe.
Még a boldog békeidőkben készült, de a héten ismét a kezembe került a PwC globális válságelemzése 2019-ből, amikor még senki sem látta azt, ami közeleg. A tanulmányban világszerte 2000 cég 4500 válságának elemzése után számos izgalmas megállapítást került. Például arról, hogy milyen tényezők voltak azonosíthatók azoknál a vállalatoknál, amelyek megerősödve tértek vissza a váratlan és káros hatású változás után. Három ilyet találtak: felkészültség, a tényalapú megközelítés és az érdekeltekkel folytatott hatékony kommunikáció. Elgondolkodtam azon, ha néhány mondatottal kell ezeket kommentálni a mögöttünk hagyott egy év tapasztalatával, melyik lenne az.
Érdekeltekkel folytatott hatékony kommunikáció – mind közül szerintem ez a legfontosabb, de csak egy némi megszorítással: annak a bizonyos párbeszédnek csak akkor van értelme, ha hatékonysága mellett őszinte, egyenes és sokoldalú. Ha építi a bizalmat, nem pedig kikezdi azt. Ha nem csak megmondani akar, hanem elmesélni is. Megnyugtatni, de nem hamis illúzióval. Nem csak értelmet sugároz, hanem érzelmet is közvetít. Nem csak kijelent, hanem kérdez és a kérdésekre válaszol. És vállalja, hogy nincsenek kész válaszai. Bevon, odavonz és megtart.