Elég okos vagy ahhoz, hogy hallgass?

Ez a kérdést előbb vagy utóbb, de valamennyi ügyfelemnél előkerül. Ők szinte kivétel nélkül nagy szervezet élén állnak, komoly tapasztalattal bíró C-szintű direktriportokból álló csapatot irányítanak, vagy ilyenné szeretnének válni.

Sohasem az első találkozóink egyikén és egészen biztosan váratlan helyzetben, de rendre megérkezik a kérdés: Elég okos vagy ahhoz, hogy hallgass? Ez a hallgatás persze nem örökre szól, azt csak annak kell vállalnia, aki nem válaszol időben az amerikai esküvőkön hallható papi kérdésre. Vezetőként viszont ideje van a beszédnek, de ideje van a hallgatásnak is.

Amikor hirtelen előkerül a valóban érdesen fogalmazott mondat, kicsit mindig megfagy körülöttünk a levegő. Változik a testtartás, megfeszülnek az izmok, “kinek nézel engem?!” szempár mered rám. Aztán néhány másodpercnyi szünet után sorjáznak a reflex-válaszok is: “Nem hallgatni, hanem mondani vagyok ott. Dönteni. Azért helyeztek oda, mert válaszokat várnak tőlem: mondjam meg, merre van az előre, vagyis mondjam meg irányt, a távolságot, aztán adjam meg sebességet. Ha hallgatok, mit gondolnak majd rólam?”

Csupa jót – gondolom, de mielőtt ki is mondanám inkább kicsit változtatok a kérdésen, s keresünk együtt odaillő szavakat az “okos” helyett. Érkezik a bátor, a türelmes és a kíváncsi, de olykor a tudatlan, de még a bölcs is. Számos dologra következtethetünk arról, kinek melyik a legkedvesebb. 

Sokszor mondom és írom, hogy a nyelv teremt, ezért egy kicsit még ezen vonalon haladunk tovább, s megváltoztatjuk a hallgat ige előtt álló igekötőt: (meg)hallgass, (el)hallgass, (bele)hallgass, (végig)hallgass.

Mindegyik ige a vezetői információszerzéshez és a körülmények jobb megértéséhez kapcsolódik, vagyis a döntéselőkészítés fontos eleme. És mindegyiknek helye és ideje van. Ha tudatosan választjuk és használjuk őket, sokat segítünk magunkon. 

Amikor idáig eljutunk, már mindketten érezzük és értjük is: miért olyan fontos a címadó mondat: Elég okos vagy ahhoz, hogy hallgass?

Ha ideje korán beszélsz, akkor elvéted egy jobb döntés lehetőségét. Eljelentékteleníted a munkatársaid véleményét azzal, hogy elsőként mondod el a Tiedet. Mert akkortól már óhatatlanul belejátszik majd a megfogalmazásukba a megfelelés kényszere vagy az igazodás igénye.