Néhány sorban bemutatkozom
Tizenkét éves koromig pontosan tudtam, mi akarok lenni. Sakkvilágbajnok. Akkor azonban egy budapesti döntőn asztalhoz ült egy korengedményes versenyző. Az akkor még ismeretlen, de hamarosan sakktörténelmet író legidősebb Polgár lány könnyű kézzel fektetett két vállra. Ő biztosan nem emlékszik rám, pedig az én életemben fordulópontot hozott. Ott és akkor abbahagytam a sakkot, s azóta csak sodródom…
A történet eleje igaz, a vége nem. Az a bizonyos parti tényleg ráébresztett arra, hogy miben nem vagyok elég jó: a sakkban. Kaptam viszont egy új feladatot: megtalálni azt, amiben jobban, vagy még inkább: a legjobban teljesíthetek. Ezzel gyürkőzöm azóta, s azt hiszem, hogy elég jól haladok.